Nem ide tartozó módon szeretném megosztani a héten forgatott és vágott videónkat, köszönet érte Anitának és Sinka Bencének, utóbbi nevéhez fűződik a vágás is.
Bevezető
Most egy eléggé rendhagyó, cikk fog következni, mely az eddigi írásaim sorából kissé kilóg. A cikk erejéig feladom azt a gyakorlati szemléletet amit az erőgyakorlatok bemutatásánál követtem, jobban átnyúlok az elméleti síkra. Az elkövetkező gondolatok lazán függenek össze, egy valami viszont közös bennük: szidni fogok edzéssel kapcsolatos hibás sztereotípiákat, rossz beidegződéseket, hamis irodalmakat. Az írás bizonyára meg fogja osztani az olvasóközönséget, de tapasztalataim alapján ez a véleményem és vállalom. Eddig a cikkeimben nem mocskolódtam, ezután nem tervezem, épp ezért ezt az írást teljes egészében annak szánom.
Meleg felnőtt film
Kicsit meghökkentő cím után közlöm a tisztelt olvasóval, hogy ebben a gondolatsorban a Meztelen Harcost és a Fegyencedzést veszem gorcső alá. Amikor legelőször hallottam a Meztelen harcos nevű könyvről egyik ismerősömtől, kb. így reagáltam: „fujj nekem ne ajánlgass melegpornót” , de a fegyencedzés szónak is született egy hasonlóan gusztustalan mellékjelentése.
Miután jól kicikiztem a könyvcímeket, folytatnám a tartalommal. A leges-legelső cikkemben kifejtettem, hogy egyénenként változik, hogy ki milyen céllal veszi rá magát a testedzésre, konkrétan mi motiválja. Ha ez meg van, és sikerült a célok között prioritási sorrendet felállítani, akkor meg kell tervezni, hogy jutsz el a kívánt állapotba, na egy kezdőnek ez a nehezebb feladat. Ekkor elkezd szegény pára valamelyik videómegosztón megnéz egy bárbradörz videót amely alatt sátáni zene megy és tele vannak epilepsziás rohamot kiváltani képes effektekkel. Mind ez szegény áldozatunkban olthatatlan vágyat ébreszt arra hogy megpróbálja leutánozni a videóban látott ugrándozó darázsderekú fiúkákat. Természetesen nem megy neki, elmegy a könyvesboltba (jobb esetben netről letölti) és mivel a nagy tudású spanjaitól hallott róla, megveszi a fegyencedzést vagy a meztelen harcost. kezdeném az előbbivel. Innen meg fogja érteni hogy 10 éven belül ő nem is álmodhat arról hogy akár szert tehet egy középszerű fizikumra, de később –feltéve ha szorgalmasan pumpálja a falat—szép lassan szupererő birtokában lesz, és képessé válik akár 50 db egy kezes húzódzkodásra karonként, és erősebbé válik olyan természeti törvényeknél mint mondjuk a tömegvonzás (pedig jól tudjuk hogy csak 3 dolog képes szembeszállni a fizikával: Chuck Norris Tihanyi Tamás, és a photoshop), és a fizika törvényszerűségeivel teljesen ellentétes gyakorlatokra is képes lesz, mint például az egy kezes HSPU és az egy kezes fekvőtámasz(persze ezek azokkal a paraméterekkel lehetetlenek ahogy ezek a nagy könyvben le vannak írva).
Tihanyi Tomi bácsi éppen a fizika törvényszerűségeinek ellenszegülve, jelképes összegért harcba szállt a betegségek ellen. Neki sikerült, neked nem fog!
Ezek a negatívumok, melyeket felsoroltam, véleményem szerint mind eltörpülnek, a könyv szektás, offenzív hangulata, a többi sport és sportoló eredményeinek szidása, becsmérlése mellett. Kezdjük a szektás hangulattal, börtönromantikával. Az ordenáré hülyeségeket, olyan beleéléssel sikerült leírnia, hogy már majdnem én is elhittem. Néma csönd lesz a börtönudvaron ha valaki egy kézzel húzódzkodik… , meg alapjában véve az egy kezes fekvőtámasz segíti a túlélést a börtönben.. ugye a kedves olvasó sem hiszi el? A mi esetünkben, a szerencsétlen bárbroderz által motivált fiúcska viszont igen. Elképzeli hogy ez az igazi erő, és ha pumpálja a falat, egyszer lehet olyan kemény mint egy kettős gyilkosságért életfogytiglanra ítélt indián, aki büntetésének a 20. évét tölti. Szegény pára a könyvből azt is megtudja, hogy ez az igazi erő, a könyvön kívüli szegényes gyakorlatpalettából rakhatja össze az edzését, és ami a legfontosabb, aki külső súly segítségével edz, azt mindenkit lenézi mert tudja, hogy az nem az igazi, hanem a hamis erő, és abba csak megsérülni lehet. Persze amikor egy rossz indulatú, „hamis edzést” végző srác elveri, akkor azzal vígasztalja magát, hogy ő még nagyon az elején tart de 20 év múlva biztosan erősebb lesz nála. Tehát összefoglalva a fegyencedzés megvételével kapsz egy ovis edzéstervet, mely tele van feleslegesen egyszerű, és a fizika szerint lehetetlen gyakorlatokkal, néhány progresszió pedig hibás is. Mindez köré szőttek egy romantikus sztorit, de a legfájóbb az hogy mindezt a többi mozgásforma gyalázásával, szidásával teszi.
Néhány szót a Meztelen harcosról. Sokkal minőségibb irodalom mint a fegyencedzés, az erőedzést egy egészen más szemléletből közelíti meg, és be kell valljam szedtem belőle pár ötletet. Tulajdonképpen légzési és izomfeszítési technikákról ír. Pozitívuma még, hogy az írója nem kitalált, hanem valós személy, ami ad az egész sztorinak egy fajta hitelességet. A Fegyencedzéstől abban is különbözik, hogy nincs meg az az agresszív, más megközelítésekkel szemben elutasító hangvitele, hanem alapjáraton jóval nyitottabb. Nagy hátránya hogy rettentő kevés konkrétumot ír, összesen 2 db gyakorlatot (egy lábas guggolás, egy kezes fekvőtámasz) vezet le tisztességesen, de ezek a progressziók legalább jónak látszanak. Persze itt is megtalálható bőségesen a keményfiú marketing. Itt a mítoszt a speciális katonai alakulatok köré szövik mint az amerikai Tengerészgyalogság (Marine Corps), vagy az orosz Spetznatz. Persze ezek a srácok a maguk szakmájában nagyon kemények, sőt a saját területükön a legjobbak között vannak, de egy katonának, főleg valamelyik különleges erőnél, nem az a legnagyobb gondja hogyan guggoljon egy lábbal, hanem hogy kreatív határozott és sok oldalú legyen, a felszerelését profin tudja használni, mindez egy emberfeletti tűrőképességgel párosuljon, ehhez ugyan szükségeltetik egy általános erőnlét, de nem az egy lábas guggolás esetleg tornamutatványok. A könyv kitér az egyik személyes kedvencemre, a keresztfüggésre is. Van egy fejezet, amiben részletezi az író, hogy különböző feszítések segítségével, egy mérlegre ráállva, hány kg-al erősebb a mély keresztfüggése. Ebből a pár sorból látszik, hogy ezzel a gyakorlattal az író maximum nagyon távolról kísérletezhetett, jobbára semmi köze nincs hozzá, így nekem kissé hiteltelen.
Pár szó a GTG-ről. A könyv úgy ír róla, mint ha az író legalább is feltalálta volna a spanyol viaszt. Ez a „húzódzkodjunk párat ha unatkozunk módszer” alapjában véve nem rossz, főleg technikásabb gyakorlatoknál még hatásos is lehet, de a kemény edzést soha semmilyen formában nem tudja helyettesíteni, hiába olvashatsz róla hangzatos sztorikat, és Pavel hiába nevez folyton elvtársnak. Apropó elvtárs, engem csak ne elvtársazzon senki, hiszen az az eszmerendszer melytől ezt a szót kölcsönöztük tíz milliók haláláért felelős. Persze itt is meg kapom (talán nem olyan agresszív formában mint a fegyencgyúrásnál), ha nem a könyv által leírt módszereket követem, akkor biztosan gyenge vagyok, csak ha mindent a leírtak szerint csinálok akkor válhatok különleges erő urává sehogy máshogy. A könyvet kezdőknek, fejlett test-tudattal nem rendelkezőknek nem ajánlom, ugyanis ezekben a feszítési technikákban nagyon könnyen „el lehet veszni”. Új gyakorlatnál ezeket a technikákat nem is igazán lehet tudatosan alkalmazni, hiszen amíg az ember ezekre a feszítésekre koncentrál, szétesik a gyakorlat mozgáskoordinációja. Haladóbbaknak viszont a könyv azért nem segít sokat, mivel, egy szint után a könyvben leírtak maguktól jönnek, nem is kell külön velük foglalkozni, mondjuk az tény, hogy az edzésnek eme szegmensét így összefoglalva még nem láttam.
A Meztelen harcos, kissé vicces címe ellenére, véleményem szerint, ha tudja az ember hogyan kell olvasni, és nem idegesíti fel magát a köré szőtt legendákon, egy egészen hasznos és érdekes olvasmány, bár ebből a könyvből semmiképp nem fogsz megtanulni edzeni (egyik könyvből sem, de ebből különösen nem).
Ha értelmes, jól olvasható szakirodalmat szeretnél olvasni, ajánlom neked Coach Sommernek a Building the gymnastics body-ját. A könyvnek talán az a hátránya ami az előnye is: az edzés nagyon szűk szegmensére, a torna erőgyakorlatokra koncentrál, de ezt egészen jól kitárgyalja. A progressziók jók benne, bár mire olyan szintre jut az ember, hogy érdemben foglalkozhasson pár magasabb szintű erőgyakorlattal, a könyvben leírt információk nagy részét már megszerezte más forrásból. Nincsen magyar fordítása, ami kellő nyelvtudás hiányában zavaró, viszont a könyv elolvasásának részemről az volt a fő célja, hogy a szakmai angol szókincsemet bővítsem, erre tökéletesen meg is felelt.
Összefoglalásként elmondhatom, hogy a Fegyencedzés elolvasásától óvva intelek, ha meg van a megfelelő műveltséged és tapasztalatod ötleteket tudsz meríteni a Meztelen harcosból, de azzal is vigyázni kell, a Building the gymnastics body viszont egy nagyon jó olvasmány, feltéve ha erőgyakorlatokat szeretnél tanulni, és van egy kb. középfokú angol nyelvtudásod.
A fenti cikkemben nagyon népszerű irodalmakat méltattam, szidtam. Tisztában vagyok a cikkem vitaindító jellegével, és azzal hogy sokaknak átléptem az ingerküszöbét. Természetesen (az építő jellegű, konkrétumokat, érveket tartalmazó) kritikákat szívesen várom.
A sok negatívum ellenére ezeknek a könyveknek (főleg a Fegyencedzésnek) van azért egy nagyon nagy és elvitathatatlan érdeme: ezzel a sajátos már-már szektás hangvitellel kiépített a mai fiatalok körében egy rendkívül pozitív szubkultúrát. Ahány emós, scene-es jolós, szkínhedes, szveges, (vagy a jó isten tudja milyen USA majmoló deviáns, söpredék buzeráns irányzat van még) elolvasta a Fegyencedzést és ennek hatására felhagyott korábbi kotvadék, alsóbbrendű életvitelével, és a testedzés minden napi rutinjává vált, annyi piros pontot be kell írni a Fegyencedzés mellé. A könyv ugyan szakmailag - véleményem szerint egy szemét – de a társadalomra, különösen a fiatalságra gyakorolt egészségtudatos hatása elvitathatatlan, véleményem szerint ekkora hatást ebben a témában egyetlen irodalom sem ért, és a közeljövőben nem is érhet el. Emiatt a tény miatt, a sok szidás ellenére összességében ez a könyv is pozitív érzéseket vált ki belőlem, habár az olvasására szánt időt elvesztegetettnek tartom.
